Testvéri emlékezés

Reggel volt. Tejfehér köd borult a városra. Szinte csak a lámpák fénye szűrődött  át rajta. Zoé összekuporodva ült egy kávézó kényelmes bőr kanapéján. Kezét szorosan a kávés pohár köré fonta ,hogy melegítse hideg ujjait. Kinézett az ablakon és egy percre elgondolkodott ,hogy hogyan változott meg az élete ilyen gyorsan…

Gondolataiban hirtelen visszaszaladtunk az időben. Pár héttel ezelőtt Zoé egy főzelék falóban dolgozott. Minden napja átlagosan kezdődött és átlagosan végződött míg egy nap valóra váltak álmai. Nem mintha olyan különleges lány lett volna viszont a maga szerencséje megvolt. Egy nap az étterembe egy férfi toppant be ,hogy segítséget kérjen Zoétól.

-          Ne haragudj ,nemsokára megérkezik a barátnőm át adnád neki ezt az egy szál vörös rózsát és a hozzá tartotó levelet?-

-          Persze,szívesen - Csodálkozott Zoé

A férfi megköszönte és elrohant. A lány csak megilletődve állt kezében a gyönyörű rózsával. Nem sokkal később megérkezett a titokzatos férfi barátnője. Zoé odalépett hozzá .- Szia…bocsi…csak a barátod ezt nekem adta ,hogy adjam át neked. Szóval tessék - a nő finoman megfogta a rózsát és a levelet .

- Köszönöm szépen.

Azzal a nő leült és buzgóan olvasni kezdte a kis papírdarabot. Zoé odébb állt,visszatért a munkájához de agya folyamatosan kattogott a titokzatos pár kapcsolatáról. Miközben a sótartókat pakolta a titokzatos lány odalépett hozzá .

- Szia,Krisztina vagyok egy fotós és különlegesnek tartalak -Zoé csak bámult ,hogy mi van

- Tessék?- kérdezte Zóé.

- Oh bocsáss meg ,hogy így letámadtalak csak itt dolgozom a közelben és különleges embereket keresek fotózásra - válaszolta a hölgy .

- Akkor sem értem mi közöm van mind ehhez, és hogy jön ide a barátja?- kérdezte Zóé.

- Tudom most ez furcsa neked de szeretném ha holnap eljönnél a stúdiómba .Itt a címem - azzal fogta magát a nő és kiviharzott az étteremből .Zoé meg csak bambán állt az étterem közepén.

Másnap Zoé úgy döntött elmegy a nő stúdiójába .Elég elhagyatott környéken volt . Bár délután volt alig volt egy lélek az utcán . Mikor odaért bekopogott a raktár épület ajtaján és az nagy dörrenések közepette kinyílt . Finoman belépett az ajtón a nagy sötétségbe . Az ajtó becsukódott és Zoé ott állt a nagy sötétségben. Hirtelen fények gyúltak,nagy öblös lámpaburák fényei szóródtak szét és ragyogták be a nagy helységet. Kopogó cipő lépteit lehet hallani,Krisztina közeledik .

-Üdv Zoé,örülök ,hogy eljöttél - üdvözli Krisztina a lányt .

-Maga meg honnan tudja a nevem?- kezd félni Zoé .

- Figyeld nem akarom ,hogy félj tőlem ezért rá térek a lényegre .

Kisebb lámpákkal Krisztina megvilágította a szoba falát. A fal tele volt képekkel különböző emberekről .Ott van valami Mehmetről is egy kép aki drog kereskedő és nem rég mutatták a tévében ,hogy sikerült letartóztatni őt. De hirtelen meglátja a mamája képét aki Babi néni. Eltitkolt családi fotó .

-Honnan szerezted ezt a képet?- Kérdi Zoé.

-Kérlek csak hadd magyarázzam meg - kérleli Krisztina .

- Valószínű ,hogy az eltitkolt testvérem vagy .A nyakadon van egy szívecske alakú anyajegy ez a közös bennünk - mondja a nő.

- Mi?Ez mégis hogy lehetséges?-Kiált fel Zoé.

- Úgy hogy anyánk eltitkolt gyereke vagy az-az más az apánk. Anyánknak volt egy szeretője akit nagyon szeretett és nem tudta elengedni ezért rólad sem tudott lemondani de mivel más apától vagy ezért örökbe fogadott téged egy másik család - meséli Krisztina .

- Ezt nem hiszem el. Úristen !

- Pedig elhiheted nekem - mondja Krisztina .

-A barátodat miért keverted bele?- kérdezi Zoé .

- Mert valahogyan meg kellett tudnom ,hogy neked is ilyen az anyajegyed ezért meg kértem a barátomat , hogy nézzen utána ennek .Anyánk rengeteget mesélt rólad…rólunk és mindig is meg akartalak ismerni. A testvéreknek össze kell tartaniuk  .

- De mégis hogyan bizonyítod ,hogy én vagyok a testvéred?- kérdezi Zoé.

-Tudok képeket mutatni és ugyanolyan a karkötőnk is .Anyánk azért vett mindkettőnknek ,hogy ha elveszítenénk egymást végül rá találjunk egymásra .

- Jó legyen hiszek neked de köszi megvagyok egyedül is - feleli Zoé .

- Kérlek ne menj!Tudok segíteni neked!- kérleli Krisztina .

- Mégis miben?- vágja rá Zoé .

- Tudom ,hogy utálod a munkahelyedet és nem is neked való. Fotós vagyok,lehetnél a modellem - feleli Kriszta .

-Én modell?Alacsony vagyok és nem valami különleges - mondja Zoé .

-Csak adj egy lehetőséget .Kérlek bízz bennem - könyörgi Kriszta .

 Zoé elgondolkodott. Azon járt az esze vajon tényleg bízhat e a látszólagos testvérében . De nem akart egyedül lenni és jó mókának tűnt ,hogy modell lehessen ,talán még az álma is valóra válhat ,hogy tényleg kamera elé állhat .

-Jó rendben veled tartok de még nagyon sok mindent kell tisztáznunk  –mormogja Zoé .

- Tisztázni fogunk mindent !- felelte lelkesen Zoé .

      Evvel el is kezdődött Zoé új élete . Rengeteg időt töltöttek együtt Krisztával . Az emlékek pedig jöttek egymás után . Elkezdték együtt a fotózásokat amik sikerrel jártak . A különböző modell ügynökségek verekedtek Zoé-ért ….és hirtelen visszacsöppentünk a jelenbe ahol főhősnőnk Zoé gondolataiból felrázódva rájött a lényegre . Bármi amit elvesztettünk a múltban egyszer visszatalál hozzánk.