Ez is még cím nélkül

Hűvős áprilisi este volt. Egész pontosan 13.-a csütörtök. Nem sokkal múlhatott 8 óra mikor a Vörösmarty téri metró aluljáróba befutott metróból kizúduló tömegből egy nem mindennapi alak magaslott ki. A férfi, akit Mehmet-nek híntak legalább fél fejjel magasabb volt a tömegben levő férfi társainál, barna bőréhez nem túl átlagos kék szem párosult, ami miatt már méterekről kitűnt a tömegből. Feltűnését csak segítette borostája és könnycsepp alakú tetoválása bal szeme alatt, ami a legtöbb emberből félelmet váltott ki. Nem is csoda, hogy az előtte siető néger lány, ahogy meglátta a férfit kicsit szorosabban szorította hónalja alá válltáskáját.

Ahogy felértek a lány sietve a rakpart felé folytatta útját. Csak akkor lassított mikor hátra nézett és nem látta maga mögött a magas alakot, csak a szokásos esti tömeget. Nem kellett két percet se várni a Vigadó téri villamos megállóban, mikor befutott a Vágóhídra tartó villamos.

A lány felszállt és leült az ajtóhoz legközelebb levő ülésre. Lehúzta fehér átmeneti kabátjának cipzárját- Mikor a vezető becsukta az ajtókat a lány visszanézett a metró felé. Látta, hogy a magas alak közeledik a villamos felé, de már nem félt. Tudta, hogy mostmár nem tud felszállni a villamosra. Ebbe beletörőődött a férfi is aki ekkor elővett a ferzsebéből egy cigarettás dobozt miközben lassan bandukolt tovább a megálló felé.

Mikor odaért kinyitotta a dobozt és kivette annak minden tartalmát, ami nerm volt  több egyetlen száll ciginél és egy öngyújtónál amit John Travolta arca díszített. A cigit szájába téve komótosan bazzyogott el a legközelebbi kukáig amibe kidobta a dobozt. Ahogy megfordult épp meggyújtotta volna a száll cigijét mikor látta, hogy a villamos még mindigg ott áll és az ajtajait is kinyitotta. Kihasználva ezt felpattant a járműre, öngyújtóját fekete bőrdzsekijének mellényzsebébe csúsztatta, cigarettáját pedig jobb füle mögé tette. Körbenézett.

 Látta ,hogy az egyetlen ülőhely a néger lány mellett van, Máskor szinte sose ül le, most valamiért mégis elfoglalta a helyet. A lány újra erőssen fogta táskáját, és cipzárját is éppen addig húzta, hogy arany nyaklánca ne látszódjon. Nyomasztóan érezte magát a nem túl bizalaomgerjesztő férfi társaságában.

Legnagyobb szerencséjére egy idős nő szállt fel. A lány felpattant és tört magyarsággal szólt az idős nőhöz:

-Tessek leulni holgyem.

Az idős nő leült és csak egy mosollyal köszönte meg a lány udvariasságát, aki a villamos forgójába talált magának állóhelyet.

A villamos kb. 6-7 perc vesztegelés után végre elindúlhatott. Ez idő alatt beért a következő metró is aminek köszönhetően álló hely se nagyon akadt. A közetkező megállónál a tömérdek fáradt munkással egy fiatal terhes lány szállt fel. Mehmet felállt. Ezt egy alacsonyabb kopasz férfi egyből ki akarta használni, hátizsákját levette és el akarta foglalni az üressé vállt helyet. Mehmet jobb kezével megszorította a férfi karját és csak annyit mondodtt neki:

-Helyet terhes lány miatt hagyni üres. -majd a lányhoz fordult- Nyugodtan ülni le.

-Köszönöm!- mondta a lány aki kihasználta Mehmet kedvességét.

Mehmet látta, hogy a forgóban nem áll olyan sok ember és ott neki tudna támaszkodni a korlátnak.

A néger lány félve vette észre, hogy a gyanús külsejű férfi megint a közelébe van. Hátatfordított a férfinak. Gyakran pillantott órájára. Mintha sietne. Néha rápillalntott Mehmet-re. Látta, hogy a mellényszebére egy toll van csíptetve, amibe egy forma van gravírozva. Valahonnan ismerős volt neki. Talán egy vég logó lehetett. Mikor a férfi odafordult a lány mindig visszafordult a másik irányba.

 Pár perc múlva a férfinak lett kínos, hogy a lány feltünően fél tőle.

-Szeretne, hogy arrébb állok?- kérdezte a lánytól, aki nem vállaszolt. Ilyedten nézte a férfi vakítóan szép kék szemeit.

-Félni tőlem?-szólt újra a férfi.

-Nem.-válaszolta egykedvűen a lány.

-Akkor mer nézni Mehmet?

-Szem van....őőő...to see the world.

Mehmet csak mosolygott, a lány csak megvetően nézte őt.

Mikor a Nemzeti Színháznál a lány megfordult Mehmet már nem volt ott.

A lány megnyugodott. A következő megállónál ő is leszállt. Visszafele indult és velsétált a Rákóczi-hídra. Az utolsó pár lépcsőfokot futva tette meg, hogy elérje az éppen akkor érkező 103.-as buszt. Ezzel a végállomásig, Kelenföldig utazott. Ott leszállás után sietve indult a pályaudvar alatti aluljáróba. Ott berontott egy Nemzeti Dohányboltba.

-Sziasztok!-kiabálta lihegve-Bocsanat, hogy késtem.

-MAYA!.-kiáltott egy mély férfi hang hátulrol.

A lány megfordult. Főnöke, Gatto állt mögötte. Szokásos hajszállcsíkos öltönyébe, haja elegánsan hátrafésülve.

-Ne haragudj Gatto! A villamos miatt késtem.

-Tudom soha nem a te hibád.-válaszolta a férfi szemöldökét összeráncolva.-Na menj dolgozni! Frici nem bírja egyedül a vevőket....

-Megyek.-lihegte és befutott öltözőjébe. Levette kabátját és pulóverét. Közbe hallotta ahogy Gattó kiabál hátra.

-Chiao Maya. Elmentem.

-Chiao Gatto.

Mikor belépett a az üzletbe azt látta, hogy egy száll vevő sincs. Kolegája Frici a kassza mögött ült és telefonján játszott.

-Gatto azt mondta tömeg van.-mondta értetlenül.

-Szard le. Tudod, hogy hülye. Agyára ment a biznisz.

Szokásos hétköznap éjszakai műszak volt. Elvétve tértek be vevők. Többségük kamasz aki alkoholt akart, de nem töltötték be a 18-at.

Éjjel fél kettő körül Frici volt a kasszánál, Maya pedi az öltözőben ette otthonról vitt pizzáját. Egyszercsak letette és kirohant Fricihez.

-Frici. A családodba van török úgy-e?

-Igen. Nagypapám az vol míg élt...

-És tüle kaptad az a régi lakatot amivel a bicajodat szoktad lelakatolni mikor vásárolni mész?

-Igen. De mért?

-Nálad van?

-Igen. De mért kérded?

-Megnézhetném?

-Persze.

Frici egy régi kopottas lakatot vett elő a pullt alatt levő táskájából.

Maya vizsgálta. A lakat oldalán egyanaz a minta volt mint amit a gyanús kűlsejű férfi tollán látott.

-Ez mi?

-Papa családjának címere. A kulcson pedig egy rózsa. Ez az ő anyukájának családját jelképezi.

-szóval ez a címer csak a tiétek?

-Igen. A család címere évszázadok óta. De mért kérded?

-Láttam ma ezt a címert egy tollon....

-Milyen tollon?

-Egy egyszerű ezüst színű golyóstollon. Egy nagyon magas férfinál volt.

-Szerintem a másod unokatesvéremről beszélsz. Könycsepp volt a szeme alatt?

-Igen.

-Az ő lesz.

-Ilyesztő ember...

-Tudom. De jó gyerek. Mehmet-nek hívják. Szerintem már találkoztál vele.

-Tényleg?

-Igen. Van egy gyrosozója a Városligetben. Karácsony előtt ettünk nála.

-És tényleg. Emlékszem.

Maya nem tutta mit gondoljon. Megnyugodott de még mindíg félt a férfitól. Fricinek nem mondta el, de tutta, hogy Mehmet igazábol nem csak egy gyroszos török, hanem a keleti maffia legnagyobb Magyarországi képviselője: Ali Ahmed.