Az ejtőernyő

Történetünk két fő hőse Budapest egyik csöndes, ám de igen szép utcájában lakott a Tulipán utcában. Zoé és Babi néni szöges ellentéte volt egymásnak, nem csak korukat tekintve, hiszen Babi néni már kerek egy évszázadot leélt, hanem viselkedésben is. Zoé visszahúzódó szelíd lány volt Babi néni viszont igazi vagány néni volt aki ilyen korában se vetette meg azt extrém sportokat. Megismerkedésüket is ennek köszönhetik..

Mivel Babi nénit rengetegen ismerik és szeretik hatalmas meglepetés bulit szerveztek neki 100. szülinapjára, viszont ezen kívül szeretek volna valami különleges ajándékot is adni hiszen Ő már annyi mindenkinek segített. Kitalálták, hogy elviszik ejtőernyőzni Budapest kívül eső részére. Babi néni rettentően várta már az utat hiszen régi nagy álma volt egyszer több ezer méterről kiugrani és érezni azt a rengeteg adrenalint. Mielőtt a gép felszállt volna Babi, nem nagyon szerette ha lenénizték, elszívott egy cigit vett egy nagy levegőt és elindult. Mikor már a gép elérte a megfelelő magasságot szóltak, hogy lehet indulni. Babi néni egy percig sem hezitált és kiugrottak a profi ejtőernyőssel. A leérkezéssel már adódtak problémák, Babi hiába volt fiatalos csontja ezt néha elfelejtették, landolásnál a térdére esett és kificamodott a térdkalácsa. Szerencsére az ijedtség nagyobb volt mint a baj. A biztonság kedvéért azért bevitték egy budapesti kórházba. Babit a 102-es kórterembe vitték és bent tartották pár napig, ugyanebben a kórteremben feküdt Zoé is, aki egy kisebb műtét miatt volt bent. Mivel csak ketten voltak a kórteremben így volt idejük beszélgetni. Kiderült az is, hogy egy utcában laknak de még soha nem találkoztak. Ezután majdnem mindennap találkoztak és igaz barátság alakult ki köztük a nagy korkülönbség ellenére is. Babi sokat mesélt izgalmakkal teli életéről, ami ösztönözte Zoét is arra hogy nyitottabb legyen. Egyik szokásos csütörtök délutáni csevegésük alkalmával Babit meglátogatta dédunokája Roland. A két fiatalnak azonnal megtetszett a másik amit Babi is észrevett így fáradtságra hivatkozva megkérte őket hogy jöjjenek inkább később vissza. Nem volt ellenükre az ötlet ezért egy közeli kávézóba mentek ahol egészen zárásig beszélgettek, ezt követte másnap egy vacsora, harmadnap egy ebéd és ez így ment hetekig..

Egy év után Zoé és Babi csütörtökönként ugyanúgy találkozott de most már Zoé és Roland esküvőjének részletét beszélték meg. A hagyományok szerint a mennyasszonynak kell valami kék, valami új, valami amit kölcsönbe kapott és valami ami régi. Zoénak az utóbbit kivéve már mindene megvolt, ezért Babi oda adott neki egy régi rozsdamarta órát amit első és egyetlen szerelmétől kapott. Az esküvő egy csodaszép nyári napon volt amit sajnos Babi már nem láthatott.