Egy ködös, rideg őszi éjjel egy férfi, egy fehér-kék
nagyobb sportmotorral üldözött egy fekete BMW-t. Annyira sietett, mikor
felszállt a motorra, hogy a bukósisakját se volt ideje felvenni, így látni
lehetett fekete tincseit, amiket folyamatosan az arcába fújt a szél. Tengerkék
szemeit végig a célponton tartotta.
- Nem hagyhatja futni őket. Ezúttal nem. Most túl
nagy a tét: ha azok a tömeggyilkosok meglépnek, akkor még több áldozatuk lesz.
-gondolta magában Alex, a rendőrtiszt, mikor még nagyobb sebességre
váltott s csak úgy száguldozott a város egyik kihalt mellékútján. Már teljesen
beérte az előtte lévő kocsit, ám ekkor megtörtént a baj. Egy lány épp akkor
sétált át az úton, mikor a kocsi és a motor odaért. Alex még időben elrántotta
a kormányt,így sértetlenül megúsztra, de a kocsiban ülőknem nem volt ilyen nagy
szerencséje. Egy hangos fékcsikorgás, egy női sikoly és egy kisebb puffanás. A
fekete kocsi irányíthatatlanná vált, mikor a sofőrje elrántotta a kormányt. A
férfi, aki vezette a kocsi, össze-vissza rángatta a kormányt, esélytelenül. A
kocsi a tetejére fordult, majd kigyuladt. Alex elkezdett rohanni a kocsi felé,
de még oda sem ért, a kocsi felrobbant. Miután látta, itt már nem tud segíteni,
a földön fekvő lányhoz sietett. Gyorsan megnézte a hosszú hajú fekete lány
pulzusát és örömmel sóhajtott fel, mikor tapasztalta, hogy a lány él. Gyorsan
előkapta zsebéből a telefonját és hívta a mentőket, majd a rendőrséget is, hogy
jelentést tegyen. A mentőautó hamar odaért, és a mentősök, amint kiszálltak a
kocsiból, azonnal a földön fekvő lányhoz rohantak, akira Alex idő közben
ráterítette fekete bőrdzsekijét, nehogy megfázzon a lány a hideg földön, de
megmozdítani azt nem merte, mert félt, hogy valami belső sérülése van Mayának.
Merthogy ez volt a lány neve. Legalább is a személyi igazolványán ez a név
szerepelt. A mentősök felrakták a lányt a hordágyra és betették a kocsiba. A
helyszínen külső sérülést nem találtak, így arra következtettek, hogy az esés
közben beverte kissé a fejét, és ezért eszméletlen. A mentő elindult a
legközelebbi kórázba. Eközben a rendőrök már odaértek a helyszínelőkkel együtt,
akiknek Alex átadta a terepet és már indult is a kórházba, hogy megtudja, hogy
van a lány. Épp a motorjára szállt fel, mikor meglátott a földön valami
csillogót. Közelebb ment hozzá és akkor látta, hogy egy nyaklánc az. Felvette a
földről, hogy alaposabban szemügyre vegye. A lánc és a medál is ezüst színű.
Maga a lánc apró kis karikákból áll. A szív alakú medál is apró, kissé domború.
Az elejébe egy kis darab piros kő van beágyazva, ami gyönyörűen csillog, ha
valamilyen fény rávetül. -Alex ennek köszönhetően vette észre.- A
hátulján látszik, hogy valami bele volt gravírozva, de ez, bizonyával az idő
múlásával, lekopott. A nyakláncon látszódik, hogy nem egy mai darab, de az
állapotából ítelve a tulajdonosa nagyon vigyázhatott rá. Gondolta, hogy Mayáé ,szóval a zsebébe tette
és elindult.Pár perc alatt beért, leparkolta a motorját és már ment is a
nővérpulthoz megérdeklődni Maya állapotát. A nővér azt mondta: -A lány jól van,
már magához tért és be lehet hozzá menni. Nincs semmi komoly baj, csak kicsit
beverte a fejét, ezért estére még benntartják megfigyelés miatt.- Alex
megköszönte és bement a lányhoz. Maya épp egy szegény nővért oltogat, hogy
hagyja őt béken és engedje haza. Alex kiküldte a nővért. -Te meg ki vagy?-
kérdezte Maya. -Alex, egy rendőr. Azért jöttem, hogy megnézzem, hogy vagy és
hogy ezt vissza adjam.- Maya kezébe adja
a nyakláncot, aki megköszöni azt és rögtön fel is veszi. Kicsit még
beszélgettek, majd Alex elment.
Másnap
Mayát kiengedték a kórázból, és minden folytatódott a régi kerékvágás szerint.
Teljesen jó fogalmazás lett, minden részletesen le volt írva csak nekem hiányzott a végéről az izgalom.
VálaszTörlés