Csak egy pillanat

Vajon képesek rá az emberek, hogy megváltoztassák az életünket? Az enyémet biztos, velem ez történt.

Pár hónapja jött egy fiú, akit nagybácsim felvett pincérnek. Már elsőre is furcsa érzés támadt bennem, amikor megláttam. Izgatott lettem. Ezt nem mutathattam, hiszen ő csak egy felszolgáló fiú, nem olyan, akit apám szánna nekem. A szüleim halála után csak a nagybácsim maradt nekem és apám helyett apám. Nem is foglalkoztam a fiúval, mert volt elég elfoglaltságom. Az iskola, a magánórák, a barátaim.

Már pár napja nem láttam Mehmet bácsit. Üzleti útra kellet mennie, így egyedül voltam otthon. A medence mellett süttettem magam egy pohár olivabogyós Mártinit szürcsölgetve és kedvenc könyvemet olvasva. Akaratlanul is a felszolgáló fiút néztem, ahogy rendezkedik az asztalok körül. Laza farmer és fehér ing volt rajta. Közelebbről is szemügyre akartam venni így odahívtam, hogy hozzon nekem egy újabb pohár italt. Ahogy közeledett, úgy egyre több pillangó repdesett a hasamba. Nem értem miért váltott ki belőlem ilyen érzéseket. A haja fekete, a szeme tengerkék. Lélegzetelállító volt, mégis  nagyon gyorsan ki kellet vernem a fejemből.

- Hoznál nekem még egy ugyanilyet, kérlek.

- Természetesen.

- Már egy ideje itt dolgozol, mégsem tudok rólad semmit. Mi a neved? – kedvesnek kell lenni a személyzettel.

- Alex vagyok.

- Szép név. És mit szeretsz csinálni, amikor nem pincérkedsz?

- Zenélek, motorozok.

Elég szűkszavúnak tűnt. Nem tudtam mire véljem ezt a fajta viselkedést. Nem is erőltettem volna tovább a beszélgetést.

- Ha gondolod, este megmutathatom.

- Ó! Rendben van.

Így is lett elmentünk a Mice Club-ba.  Sokat beszélgettünk és kiderült, hogy félreismertük egymást. Azt gondolta, hogy egy elkényeztetett fruska vagyok, de elmondása szerint kellemesen csalódott. Ahogy közeledett az este vége annál kevésbé akartam hazamenni.  Hazakísért. Az ajtóig kísért és olyan érzésem volt mintha egy filmben lettem volna. Gondoltam ez csak egy átlagos este volt egy új baráttal, mivel részben a főnöke voltam nem történhet semmi. Hát ezt ő valahogyan másképp gondolhatta, mert  amikor nyitottam volna az ajtót megragadta a derekamat a szemembe nézett és megcsókolt.

Elköszönésünk után berohantam a szobámba beraktam egy Likin park CD-t , ami csak jobban felpörgetett és a régi, bőr borítású naplómat előhalásztam a fiókomból és leírtam mindent részletesen. Hogy hol voltunk, mit csináltunk és persze az érzéseimet, amit nehezen foglaltam szavakba és amelyet eddig még soha nem éreztem.  Féltem Mehmet reakciójától, ha meglát Alexel, mert  a legcsekélyebb dolog, hogy kirúgja, de én ezt nem akarom. Én vele akarok lenni.

Az éjszaka egy örökkévalóságnak tűnt. Már látni akartam azt a fiút, aki miatt a nyugodt életem egyszer csak megváltozott.

Eljött az a nap, amit soha nem fogok elfelejteni. Alex kora reggel megérkezett, de nem engedtem, hogy dolgozzon. Azt akartam, hogy velem töltse a napját. Apám nem  volt otthon és azt csinálhattam, amihez csak kedvem volt. Egész délután filmeztünk, lazítottunk, amikor egyszer csak a nagybácsim berontott a szobámba.

- Most azonnal el kell innen tűnnünk!!

Bambán néztem rá, azt gondoltam megtudta az Alexel való kapcsolatomat, erre el akar vinni miért?

 - Mehmet mi folyik itt? Mi ez az egész?

-  Nincs most idő, majd elmagyarázom, de sietnünk kell!

Lerohantunk a lépcsőn és abban a pillanatban rendőrök törték be az ajtót.

- Mehmet Ali kezeket fel, le van tartóztatva!

- Mi? Mi ez az egész?

Csak ezt tudtam kiabálni aztán becsukódott az ajtó mögöttük. Később tudtam csak meg, hogy törvénytelen dolgokban vett részt. Azóta börtönben van, én pedig felnőttem.

Minden csak egy pillanat műve, egy pillanat alatt beleszerettem a pincérembe és egy pillanat műve volt, hogy arról az emberről, akit szinte apámként szerettem, az alkotott kép darabokra hullott szét bennem.