Baleset

Egy ködös, rideg őszi éjjel egy férfi, egy fehér-kék nagyobb sportmotorral üldözött egy fekete BMW-t. Annyira sietett, mikor felszállt a motorra, hogy a bukósisakját se volt ideje felvenni, így látni lehetett fekete tincseit, amiket folyamatosan az arcába fújt a szél. Tengerkék szemeit végig a célponton tartotta.

- Nem hagyhatja futni őket. Ezúttal nem. Most túl nagy a tét: ha azok a tömeggyilkosok meglépnek, akkor még több áldozatuk lesz. -gondolta magában Alex, a rendőrtiszt, mikor még nagyobb sebességre váltott s csak úgy száguldozott a város egyik kihalt mellékútján. Már teljesen beérte az előtte lévő kocsit, ám ekkor megtörtént a baj. Egy lány épp akkor sétált át az úton, mikor a kocsi és a motor odaért. Alex még időben elrántotta a kormányt,így sértetlenül megúsztra, de a kocsiban ülőknem nem volt ilyen nagy szerencséje. Egy hangos fékcsikorgás, egy női sikoly és egy kisebb puffanás. A fekete kocsi irányíthatatlanná vált, mikor a sofőrje elrántotta a kormányt. A férfi, aki vezette a kocsi, össze-vissza rángatta a kormányt, esélytelenül. A kocsi a tetejére fordult, majd kigyuladt. Alex elkezdett rohanni a kocsi felé, de még oda sem ért, a kocsi felrobbant. Miután látta, itt már nem tud segíteni, a földön fekvő lányhoz sietett. Gyorsan megnézte a hosszú hajú fekete lány pulzusát és örömmel sóhajtott fel, mikor tapasztalta, hogy a lány él. Gyorsan előkapta zsebéből a telefonját és hívta a mentőket, majd a rendőrséget is, hogy jelentést tegyen. A mentőautó hamar odaért, és a mentősök, amint kiszálltak a kocsiból, azonnal a földön fekvő lányhoz rohantak, akira Alex idő közben ráterítette fekete bőrdzsekijét, nehogy megfázzon a lány a hideg földön, de megmozdítani azt nem merte, mert félt, hogy valami belső sérülése van Mayának. Merthogy ez volt a lány neve. Legalább is a személyi igazolványán ez a név szerepelt. A mentősök felrakták a lányt a hordágyra és betették a kocsiba. A helyszínen külső sérülést nem találtak, így arra következtettek, hogy az esés közben beverte kissé a fejét, és ezért eszméletlen. A mentő elindult a legközelebbi kórázba. Eközben a rendőrök már odaértek a helyszínelőkkel együtt, akiknek Alex átadta a terepet és már indult is a kórházba, hogy megtudja, hogy van a lány. Épp a motorjára szállt fel, mikor meglátott a földön valami csillogót. Közelebb ment hozzá és akkor látta, hogy egy nyaklánc az. Felvette a földről, hogy alaposabban szemügyre vegye. A lánc és a medál is ezüst színű. Maga a lánc apró kis karikákból áll. A szív alakú medál is apró, kissé domború. Az elejébe egy kis darab piros kő van beágyazva, ami gyönyörűen csillog, ha valamilyen fény rávetül. -Alex ennek köszönhetően vette észre.- A hátulján látszik, hogy valami bele volt gravírozva, de ez, bizonyával az idő múlásával, lekopott. A nyakláncon látszódik, hogy nem egy mai darab, de az állapotából ítelve a tulajdonosa nagyon vigyázhatott rá.  Gondolta, hogy Mayáé ,szóval a zsebébe tette és elindult.Pár perc alatt beért, leparkolta a motorját és már ment is a nővérpulthoz megérdeklődni Maya állapotát. A nővér azt mondta: -A lány jól van, már magához tért és be lehet hozzá menni. Nincs semmi komoly baj, csak kicsit beverte a fejét, ezért estére még benntartják megfigyelés miatt.- Alex megköszönte és bement a lányhoz. Maya épp egy szegény nővért oltogat, hogy hagyja őt béken és engedje haza. Alex kiküldte a nővért. -Te meg ki vagy?- kérdezte Maya. -Alex, egy rendőr. Azért jöttem, hogy megnézzem, hogy vagy és hogy  ezt vissza adjam.- Maya kezébe adja a nyakláncot, aki megköszöni azt és rögtön fel is veszi. Kicsit még beszélgettek, majd Alex elment.

 Másnap Mayát kiengedték a kórázból, és minden folytatódott a régi kerékvágás szerint.

Az árva fiú és Zoé találkozása

Volt egyszer egy fiú aki árvaházban nőtt fel és Pistinek hívták. Magas, vékony és barna hajú volt. Mikor betöltötte a 16. életévét kikerült az árvaházból egy bentlakásos iskolába és elhatározta, hogy szabad idejében felfedezi a várost, mivel eddig még nem volt lehetősége rá, mert 4éves kora óta az árvaházba élt. Szülei autóbalesetben haltak meg és nem találtak családon belüli gyámot. Kis kora óta nagyon szeretett biciklizni és a 16. születésnapjára mikor elhagyta az árvaházat egy biciklit kapott. Aminek a váz színe kék volt és az oldalán egy jellegzetes zöld villám díszítette. Egyszer hétvégén a városba biciklizett, mikor megpillantott egy főzelékfalót. Be is tekintett, mivel nagyon szerette a főzeléket. Mikor belépett meglátott egy gyönyörű lányt akinek fehér bőre volt mint a hónak, alacsony volt és vörös rúzs volt a száján. Annyira megtetszett neki a lány, hogy elhatározta, hogy meg ismeri közelebbről. Ezért, minden nap ahogy ideje engedte elment a főzelék falóba, hogy minél többször láthassa a lányt. Egyszer bátorságot vett magán és megkérdezte a lányt:

-          Ne haragudj hadd kérdezzem meg, hogy hívnak? – kérdezte Pistike

-          Zoénak hívnak. – így felelt a lány.

-          Lenne esetleg kedved velem eljönni valahova zárás után? –kérdezte Pistike

-          Hát ismeretlenekkel nem szoktam sehova menni de te szimpatikusnak tűnsz így miért ne ?! –válaszolt Zoé.

Így megvárta a fiú és zárás után elmentek sétálni a parkba. Ott megismerték közelebbről egymást és kiderült, hogy Zoé nagyon szeret festeni és, hogy Pisti árva már 4 éves kora óta. Meg azt is megtudták, hogy Zoé 21 éves míg Pisti csak 16 éves. Eltelt az idő és Pisti haza kísérte a lányt, miután elment akkor Zoé elgondolkozott, hogy fiatal hozzá egy kicsit a fiú  és lehet nem kellene találkoznia vele de annyira jól érezte vele magát, hogy hamar elszállt ez a gondolata. Pisti elhatározta, hogy meglepi a lányt egy különleges dologgal, aztán eszébe jutott, hogy a lány mennyire szeretet festeni ó, ezért elment és vett egy különleges ecsetet. Az ecset markolata egyszerű fekete volt a festő része ezüstös és körülbelül 20 cm volt. Másnap elment a főzelék falóba a lányhoz és átadta neki az ecsetet, a lány nagyon meglepődött és nagyon örült neki. A lány megígérte, hogy ezzel az ecsettel fog festeni valami különlegeset hálája jeléül….

Még cím nélkül

Próbáltatok már elvegyülni, mikor erre nem sok esélyetek volt? Alexszel egész életében ez történt. Mégsem hibázott soha.

     Csak állt a tükörrel szemben és próbálta felfogni, hogy ez ő. A haja laza, fekete tincsekben meredt az ég felé. A bőre kellemesen barnás árnyalatú volt, annak ellenére, hogy még csak tavasz felé járt az idő.Az izmai finom vonala átsejlett a vékony, fekete felsőn, amit viselt. Hiába bújt laza, sötét farmerba és fekete bőrdzsekibe, tökéletes alakját egyik sem takarhatta el. Sima és hibátlan arcán hűvös mosoly játszott.

     Mindig így nézett ki, mégis az újdonság erejeként hatott még rá is, valahányszor megpillantotta magát. Utálta ezt. Örökké reménykedett legalább egy apró hibában. Nem tudott úgy utcára lépni, hogy feltűnést ne keltett volna. Márpedig ez az ő szakmájában nem volt túl szerencsés.

     Ahogy összekapcsolódott a tekintete a tükörben lévő férfi pillantásával, a tengerkék szemben vegyes érzelmeket látott. Eszébe jutott az a néhány héttel ezelőtti alkalom. Akkor is, ahogy az utcán sétált és a bakancsa ütemesen koppant a járda kövén, mindenki utána fordult. Néhányan csak lopva pillantottak félé, de akadt aki nyíltan megbámulta. Igyekezett nem törődni vele. Tekintetét makacsul a földre szegezte és erősen próbált a feladatra koncentrálni, de még ennyi idő után is nehezen ment.

     Felnézett és találkozott a tekintete egy lányéval. Ahogy a pillantása megtalálta az övét, hatalmas mosoly terült szét a fiatal lány arcán. Nem viszonozta, inkább elfordult és megszaporázta a lépteit.

     Eszébe jutott a barátnője Ő is pont ugyan így örült neki. Benyúlt a zsebébe és kitapogatta a búcsúajándékát. Egy ezüst színű, gravírozott toll, melybe latinul véstek valamit, és amiről csak Ő tudta, hogy mit is jelentett.

     Nem szabadott ilyenekre gondolnia. Kihúzta a kezét a zsebéből és hirtelen megtorpant. Túl hamar odaért. Egy hatalmas kávézó előtt állt, ahová a találkozó meg volt beszélve. Már Ő is bent volt.

      Belépett az épületbe és gyorsan felmérte a lehetséges menekülési útvonalat, ha esetleg valami rosszul sülne el. Elindult az alpakka öltönybe bújt Gatto felé, aki éppen legújabb szenvedélyének hódolt és nagyokat szívott az asztalon lévő, kék mintákkal díszített vízipipából.

     Egyik alkalommal sem félt még ennyire, mint most. Rettegett a lebukástól, de kénytelen volt megpróbálni.

     Néhány órán keresztül beszélgettek és úgy tűnt, meggyőzte. Öröm csillogott a fekete öltönyös, lenyalt hajú úriember szemében, ahogy a bajszát törölgetve megjegyezte, hogy mennyire örül, hogy immár családtagként üdvözölheti. Alex ár kevésbé volt boldog.
     Miközben az olaszos akcentusát próbálta megfejteni, megint a barátnője járt a fejében, valamint az út, amit választott és ahová a lány nem mehetett vele. Szegény lány. Mennyire elkeseredett volt. És zavart. Hiszen nem értett az egészből semmit. És a dolgok miértje is örökké rejtély marad majd. De mindenesetre tudta, hogy nem fogja tudni elfelejteni. Sem ő a lányt, sem pedig fordítva.

     Gondolatai közül Gatto rángatta ki, aki az öltönyét igazgatva felállt. Megbeszélték a feladatait és a következő találkozó részleteit, majd Gatto kezet nyújtva elbúcsúzott.

     Ahogy kifelé lépkedett a kávézóból, Alex már tudta, hogy innen nincs vissza út. Sikerült beépülnie a maffiához, rendőr létére.

     Gondolatai visszatértek a jelenhez. Még egy utolsó, keserű pillantást vetett a tükörben, saját magára és elfordulva ezredszer is hálát adott az úrnak, hogy helyesen döntött, mikor elhagyta a szerelmét.

Testvéri emlékezés

Reggel volt. Tejfehér köd borult a városra. Szinte csak a lámpák fénye szűrődött  át rajta. Zoé összekuporodva ült egy kávézó kényelmes bőr kanapéján. Kezét szorosan a kávés pohár köré fonta ,hogy melegítse hideg ujjait. Kinézett az ablakon és egy percre elgondolkodott ,hogy hogyan változott meg az élete ilyen gyorsan…

Gondolataiban hirtelen visszaszaladtunk az időben. Pár héttel ezelőtt Zoé egy főzelék falóban dolgozott. Minden napja átlagosan kezdődött és átlagosan végződött míg egy nap valóra váltak álmai. Nem mintha olyan különleges lány lett volna viszont a maga szerencséje megvolt. Egy nap az étterembe egy férfi toppant be ,hogy segítséget kérjen Zoétól.

-          Ne haragudj ,nemsokára megérkezik a barátnőm át adnád neki ezt az egy szál vörös rózsát és a hozzá tartotó levelet?-

-          Persze,szívesen - Csodálkozott Zoé

A férfi megköszönte és elrohant. A lány csak megilletődve állt kezében a gyönyörű rózsával. Nem sokkal később megérkezett a titokzatos férfi barátnője. Zoé odalépett hozzá .- Szia…bocsi…csak a barátod ezt nekem adta ,hogy adjam át neked. Szóval tessék - a nő finoman megfogta a rózsát és a levelet .

- Köszönöm szépen.

Azzal a nő leült és buzgóan olvasni kezdte a kis papírdarabot. Zoé odébb állt,visszatért a munkájához de agya folyamatosan kattogott a titokzatos pár kapcsolatáról. Miközben a sótartókat pakolta a titokzatos lány odalépett hozzá .

- Szia,Krisztina vagyok egy fotós és különlegesnek tartalak -Zoé csak bámult ,hogy mi van

- Tessék?- kérdezte Zóé.

- Oh bocsáss meg ,hogy így letámadtalak csak itt dolgozom a közelben és különleges embereket keresek fotózásra - válaszolta a hölgy .

- Akkor sem értem mi közöm van mind ehhez, és hogy jön ide a barátja?- kérdezte Zóé.

- Tudom most ez furcsa neked de szeretném ha holnap eljönnél a stúdiómba .Itt a címem - azzal fogta magát a nő és kiviharzott az étteremből .Zoé meg csak bambán állt az étterem közepén.

Másnap Zoé úgy döntött elmegy a nő stúdiójába .Elég elhagyatott környéken volt . Bár délután volt alig volt egy lélek az utcán . Mikor odaért bekopogott a raktár épület ajtaján és az nagy dörrenések közepette kinyílt . Finoman belépett az ajtón a nagy sötétségbe . Az ajtó becsukódott és Zoé ott állt a nagy sötétségben. Hirtelen fények gyúltak,nagy öblös lámpaburák fényei szóródtak szét és ragyogták be a nagy helységet. Kopogó cipő lépteit lehet hallani,Krisztina közeledik .

-Üdv Zoé,örülök ,hogy eljöttél - üdvözli Krisztina a lányt .

-Maga meg honnan tudja a nevem?- kezd félni Zoé .

- Figyeld nem akarom ,hogy félj tőlem ezért rá térek a lényegre .

Kisebb lámpákkal Krisztina megvilágította a szoba falát. A fal tele volt képekkel különböző emberekről .Ott van valami Mehmetről is egy kép aki drog kereskedő és nem rég mutatták a tévében ,hogy sikerült letartóztatni őt. De hirtelen meglátja a mamája képét aki Babi néni. Eltitkolt családi fotó .

-Honnan szerezted ezt a képet?- Kérdi Zoé.

-Kérlek csak hadd magyarázzam meg - kérleli Krisztina .

- Valószínű ,hogy az eltitkolt testvérem vagy .A nyakadon van egy szívecske alakú anyajegy ez a közös bennünk - mondja a nő.

- Mi?Ez mégis hogy lehetséges?-Kiált fel Zoé.

- Úgy hogy anyánk eltitkolt gyereke vagy az-az más az apánk. Anyánknak volt egy szeretője akit nagyon szeretett és nem tudta elengedni ezért rólad sem tudott lemondani de mivel más apától vagy ezért örökbe fogadott téged egy másik család - meséli Krisztina .

- Ezt nem hiszem el. Úristen !

- Pedig elhiheted nekem - mondja Krisztina .

-A barátodat miért keverted bele?- kérdezi Zoé .

- Mert valahogyan meg kellett tudnom ,hogy neked is ilyen az anyajegyed ezért meg kértem a barátomat , hogy nézzen utána ennek .Anyánk rengeteget mesélt rólad…rólunk és mindig is meg akartalak ismerni. A testvéreknek össze kell tartaniuk  .

- De mégis hogyan bizonyítod ,hogy én vagyok a testvéred?- kérdezi Zoé.

-Tudok képeket mutatni és ugyanolyan a karkötőnk is .Anyánk azért vett mindkettőnknek ,hogy ha elveszítenénk egymást végül rá találjunk egymásra .

- Jó legyen hiszek neked de köszi megvagyok egyedül is - feleli Zoé .

- Kérlek ne menj!Tudok segíteni neked!- kérleli Krisztina .

- Mégis miben?- vágja rá Zoé .

- Tudom ,hogy utálod a munkahelyedet és nem is neked való. Fotós vagyok,lehetnél a modellem - feleli Kriszta .

-Én modell?Alacsony vagyok és nem valami különleges - mondja Zoé .

-Csak adj egy lehetőséget .Kérlek bízz bennem - könyörgi Kriszta .

 Zoé elgondolkodott. Azon járt az esze vajon tényleg bízhat e a látszólagos testvérében . De nem akart egyedül lenni és jó mókának tűnt ,hogy modell lehessen ,talán még az álma is valóra válhat ,hogy tényleg kamera elé állhat .

-Jó rendben veled tartok de még nagyon sok mindent kell tisztáznunk  –mormogja Zoé .

- Tisztázni fogunk mindent !- felelte lelkesen Zoé .

      Evvel el is kezdődött Zoé új élete . Rengeteg időt töltöttek együtt Krisztával . Az emlékek pedig jöttek egymás után . Elkezdték együtt a fotózásokat amik sikerrel jártak . A különböző modell ügynökségek verekedtek Zoé-ért ….és hirtelen visszacsöppentünk a jelenbe ahol főhősnőnk Zoé gondolataiból felrázódva rájött a lényegre . Bármi amit elvesztettünk a múltban egyszer visszatalál hozzánk.